Reggel ugye megegyeztünk a férjemmel,hogy mi lesz az ebéd.
Hosszas huzavona után a habart krumpli mellett tette le a voksot,később azonban kiderült,hogy egy csepp tej sincs itthon,nekem meg nem volt kedvem 1 liter tejért szaladgálni,így megkértem KöBöt,hogy ugyan már,ha van kedve,szaladjon el a sarki boltba.
Szerencsére volt kedve,kapta a kabátját és elviharzott.
Nem telt bele 20 perc,látom,hogy ballag a járdán egy zöld csomaggal a kezében.
Már a kapuban boldogan referálta,hogy talált a boltban fagyasztott büszkét,ezer éve nem evett,a nagymamája olyan finomat készített,tehát legyek szíves és főzzek olyat.
A nagy lelkendezést egyetlen kérdéssel hűtöttem le.
-És hol a tej?
-Mert ehhez is kell?
-Persze!
-Jaaaaaaa……..Hát…….Mindjárt jövök.
És megint kaptam egy olyan szép dicséretet,melyet eltettem szebb napokra.
Behunyt szemmel kanalazta az egyébként tényleg finom,enyhén savanykás levest majd a végén csak ennyit mondott:
-Olyan jót nosztalgiáztam.
